Az író – túl a negyvenen – fia unszolására lótartásra, csikónevelésre, lovasíjászatra szánja el magát, minden gyakorlat nélkül. Az események idővel bebizonyítják, hogy az elméleti felkészülés nem elég, mert: „a ló tanít meg lovagolni és az íj íjászni”. A tapasztalatlanság sokszor életveszélyes kalandokba sodorja a szereplöket, de a szerző nem az átélt kudarcokra büszke, az elkövetett hibák tanulságait őszintén osztja meg az Olvasóval. Ki ne vágyott volna gyerekfejjel arra, hogy táltos lován rettenthetetlen harcosként vágtázzon és hátrafelé nyilazva terítse le ellenségeit? Ismerjük el: lovunknak és íjunknak köszönhetjük, hogy a világon egyedül a magyarság maradt meg az ókor népvándorlási hullámaiból. Örökségét nem tagadhatjuk meg! A műfaji határokat átlépő könyv egyaránt szól a családi lótartás, csikónevelés szakmai ismereteiről, állat-viselkedéstanról, őstörténeti-néprajzi gyökereinkről. A tudományos fejtegetéseket humorral teli kalandok oldják.