Szerző:Győrffy - Villám András Cím:Az utolsó huszárok Terjedelem: 192 oldal oldal Méretek: 17x24cm Olvasmányként is érdekes, szakmunkaként is helytálló a könyv, amit nemrég mutattak be a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében. Hat egykori huszártiszt mesél az életéről, küzdelmeiről. Huszárokról írni mindig hálás feladat - kezdte a bemutatót dr. Markó György ezredes, a Múzeum főigazgató helyettese. A fergeteges rohamok, a dicsőséges ütközetek, a magyar történelem megannyi felemelő vagy éppen szomorú eseménye - kimeríthetetlen téma. Ez a könyv mégis kicsit más. Azokról a köztünk élő, idős emberekről szól - azok szólalnak meg benne - akik még viselték a huszár egyenruhát, huszárként szolgáltak a második világháborúban. Hat színes egyéniség életútját tárja fel a kötet. Mindegyikük más, mégis van egy közös, az egész életükön áthúzódó vezérfonal: A lóhoz és a lovastárshoz fűződő megkülönböztetett tisztelet, szeretet. Két óriási értéke van ennek a kötetnek, mondta el dr. Hecker Walter egyetemi magántanár, hyppológus. Az első, hogy hiteles dokumentuma egy kornak, ami ma már örökre eltűnt. a második világháború befejeződése után nyilvánvalóvá vált, hogy a lovasságnak nincs többé harctéri szerepe. Az utolsó lovas alakulatot Európában Svájcban szűntették meg, 1974-ben. A magyar lovasság olyan értéket képviselt, ami rettenetesen hiányzik a mai társadalomban. Ennek bemutatása a könyv másik nagy erénye. Rendkívül fontos, hogy olyan embereket állíthassunk mások elé példaképnek, akikre fel lehet nézni, akik a legnehezebb körülmények között is emberségesek, gerincesek tudtak maradni. A mű megszületésének körülményeiről és aktualitásáról szólt a szerző, Győrffy-Villám András dandártábornok. Igazából nem is én vagyok a szerző - mondta - hanem az a hat nagyszerű tiszt, aki megajándékozott bennünket életének történetével. Megismerve őket, sajnos nagyon is érezhető, hogy az a típus, az a jellem, emberi tartás, elegancia, ma már veszni látszik. Kellemes csalódást jelentett - mondta a tábornok - hogy, bár volt, akivel évekig együtt dolgoztunk, most mégis egy teljesen új világ nyílt ki számomra. A szakma alapos tudásán kívül, viselkedési módot is mutatnak, olyat, amit őrizni, átadni kell. Ez a huszárszellem, a becsület elvhűség, kitartás, hogy bármilyen reménytelen helyzetbe kerüljön is az ember, mégis megmarad benne a helytállás képessége. A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség, a kötetben szereplő huszártisztek számára kitüntetést, arany fokozatú érdemkeresztet adományozott. Sajnos voltak, akik a könyv megjelenését már nem érhették meg, nekik az érdemrendet posztumusz adományozták és családtagjaik vették át. Jelen volt viszont a bemutatón a könyv címlapján szereplő Kovács András tizedes. Többen a mai napig lovagolnak és fontos szerepet töltenek be a magyar lovassportban. Vannak, akik később a lótenyésztésben dolgoztak, mások - még az idegenvezetői tanfolyamot is elvégezve - lovastúrákat szerveztek, az idegenforgalomban találtak új hivatásra. Az olvasó szemével nézve még egy harmadik nagy értéke is van a könyvnek. A szereplők rengeteg kitűnő minőségű, eredeti, korabeli fényképet adtak át, sok a harctéren vagy a hadműveleti terülten készült. Arról az időről szól a visszaemlékezések java is, olykor szomorú, máskor mosolyogni való történetek, némelyikből a katonaszerencse sem hiányzik. Mindez együtt nem más, mint maga a történelem, az ország, a huszárság, egy-egy ember, egy-egy huszár története. A lényeget talán Hamvas Béla fogalmazza meg egyik művében: Az a tudás, hogy az életnek csak akkor van értelme, ha feláldozzuk, mindenkivel vele születik. Így, utólag is látszik, hogy ezt a magyar huszár mindig pontosan tudta!
